Nagyon sokszor kerülünk olyan helyzetbe, ahol segíteni lehet vagy szükséges, és sokan azért nem ajánlanak fel segítséget, mert nem tudják hogyan lehet jól segíteni. Nem tudják, hogy mit kell mondani, hogy kell jól csinálni. Különösen igaz ez, amikor valaki haldoklik. A haldoklás tarthat akár hónapokig is, így nagyon fontos, hogy a haldokló ember mellett többen álljanak, mert egyetlen ember nem képes egyedül végig vinni a nehéz pillanatokat.
Ki segíthet? Közvetlen családtag, barát, ismerős, szakember.
Sokan azt gondolják, hogy egy ilyen feladattal a közvetlen családtagoknak kell megbírkózni, de ez nem így van. Nagyon sokat segíthetnek a barátok, ismerősök, akár teljesen idegen emberek, akikkel a folyamat során ismerkedünk meg. Bárki jó segítő lehet, akinek nyitva van a szíve, képes együtt érezni, és szeretni. Legtöbbször nem konkrét, speciális feladatokat kell ellátni, egyszerűen csak jelen lenni, beszélgetni, együtt jönni-menni.
Annak akinek gyógyíthatatlan betegsége van egyértelmű, hogy meg fog halni. Mégsem meri ezt kimondani, és ennek elhallgatásával a hozzátartozóit tehermentesíti. Nem akarja őket az elmúlással szembesíteni, nem akar nekik fájdalmat okozni. Bárki mással aki nem közvetlen családtag, szabadon tud a halálról, és az elmúlásról beszélni. Felszabadítja, könnyíti annak lehetősége, hogy valakivel megoszthatja legbelsőbb, és legigazabb érzéseit anélkül, hogy túl nagy fájdalmat okozna neki.
A haldoklási folyamat a haldoklóról szól, a gyász az itt maradt hozzátartozókról!
Mindenki tudja aki ott tart, hogy haldoklik. Hónapok, hetek, napok vannak mindössze hátra, és azt sem lehet tudni, hogyan fog megtörténni. A haldoklás, és a halál sajnos a mai napig tabu téma, nem lehet róla felszabadultan beszélgetni. Ebből adódnak az elhúzódó gyász folyamatok, és a hosszú ideig tartó haldoklás. A haldokló nem tud kilépni, nem meri itt hagyni hozzátartozóit, mert úgy érzi nem bírják el ennek a küzdelemnek fájdalmas pillanatait. Ez számomra azt jelenti, hogy még a legutolsó pillanatokban sem engedheti meg, hogy önmagára figyeljen, a másik embert kell fókuszban tartani. Emberek akik végig szolgálták az életüket, alkalmazkodtak, még az utolsó pillanatokban is a másikat kímélik. Ez nem csupán igazságtalan hanem érzéketlen is… miért nem tudunk ezekben a helyzetekben önmagunkon túl látni, és a másik emberre figyelni?!
Bátorítani szeretnék mindenkit, hogy merjetek közelebb lépni, és akarjatok jó segítővé válni. Elfogadással, szeretettel jelen lenni…csupán ennyi.
Kérdezd meg, hogy mit szeretne, miben tudsz segíteni. Hallgasd meg, amikor szeretne mesélni, beszélni. Segíts neki ha kéri, hogy ügyeit el tudja rendezni. Kérdezd meg, hogy kitől szeretne elköszönni, és mikor szeretné ezt megtenni. Segíts neki a mindennapokban fizikai, érzelmi, gondolati, lelki szükségleteit kielégíteni.
Készíts olyan ételt, amit szeret, amit szívesen eszik, segíts öltözködni, mosakodni, jönni-menni. Hallgasd meg szavait, engedd kapcsolódni. Beszélgess vele, hallgasd mint egy bölcset, aki éppen tanít. Kérdezd meg mire vágyik? Hova menne szívesen, kivel szeretne találkozni, együtt lenni?
Látod? Semmi különleges nincs benne, mert aki szereti embertársait minden nap pontosan ezt teszi.
A haldoklási folyamatot hatalmas szeretet kíséri. Különleges, csodálatos pillanatok történnek. Együtt haladunk egy úton egy darabig, és egyre közelebb kerülünk ebben az együttben Istenhez…a haldokló lépeget, te fogod a kezét és kíséred…és amikor Felszületik a Fénybe, aki ott van vele, egyetlen pillanat alatt megért mindent…és számára nem lesz kétséges, hogy aki átlépett jó helyen van ott, ahova érkezett.
Hazatérni, Felszületni…aki megszületett a Földre, annak egyszer el is kell innen menni…milyen jó is lenne, ha mindenki mellett ott állna majd valaki, aki kíséri.
Hiszem és tudom, hogy bárki képes segíteni…de ha kétségeid vannak, hogy te meg tudod-e csinálni, keress meg, és elmondom neked, hogy tudod a tőled telhető legjobban tenni.
Végtelen szeretettel: Váradi Andrea
A Felszületés Misztériuma. 