Az életünk a Leszületéssel kezdődik el. A Leszületés Misztériuma, az útról szól, ahogy a Lélek megérkezik a Földi világ közelébe, aztán a Földre. Az útról, amit a Lélek megtesz azért, hogy új tapasztalatokat szerezzen.
A fogantatástól, az utolsó lélegzetig tartó időszakot nevezzük az életünknek. Az életünket szakaszokra oszthatjuk, tovább darabolhatjuk, de tulajdonképpen ennek nincs túl sok értelme. Tekinthetünk úgy rá, mint egységes egészre. Amikor ezt tesszük, akkor kerülhetünk közelebb az élet valódi üzenetéhez, és teljességéhez.
Fogantatásunk, és életünk nem véltelen. Helyünk, és dolgunk van itt, ezért születünk meg, lehetőséget kapunk a fejlődésre, és a Szeretet megélésére. Ahhoz, hogy fejlődésünk megtörténhessen kapunk helyzeteket, és embereket. Lehetőségeket, melyekkel élhetünk, vagy akár figyelmen kívül is hagyhatjuk ezeket. Élete folyamán többször kap mindenki kilépési lehetőséget, olyan helyzeteket, amikor dönthet, hogy visszatér az Otthonba, az Egységes Térbe. Vannak, akik élnek ezzel a lehetőséggel, és vannak akik nem. Mindenki maga dönti el az adott helyzetben, de nem az eszével, hanem a szívével, a Lelkével…
Amikor végül úgy dönt az ember, hogy számára véget ért ez az élet… Felszületése Misztériuma ott-akkor kezdődik el.
Döntése eredményeként olyan események sorozata indul el, amelynek végeredménye, hogy nincs már lehetősége döntését megváltoztatva visszatérni az életbe. (Pl: gyógyíthatatlan betegség, leépülés, elgyengülés stb…)
Megállíthatatlanul elindul egy folyamat, melynek során a Lélek egyre jobban kivonódik a testből, földi létezésből, és visszaindul oda, ahonnan elindult egyszer. Távolodik mindentől, és mindenkitől aki földi, és egyre közelebb lép az égiekhez. Mindez egy adott ember belső világában történik, de ha valaki tudatosan szeretné mindezt megélni, arra is van lehetősége.
Búcsút vesz a földi szüleitől, azoktól ez emberektől, akiknek életét köszönheti. Mindegy, hogy ők élnek-e még, mert a búcsú itt szavak nélkül történik. Belső érzések, megélések, emlékek. Lezárások, és elengedések. És a szülők ha még élnek, ezt a pillanatot megérzik. Tudják, hogy gyermekük indulni készül, mellé állnak, és kísérik. Ha a szülők már meghaltak, és “odaát vannak”, akkor onnan segítenek. Szeretetükkel támogatják útnak induló gyermeküket.
A földi szülőkkel együtt indul el az utolsó útján, ami a Földről, az Égbe vezeti…
A Szellemi szülők várják útközben, ők várják ott, ahova a földi szülei már nem tudják elkísérni. A Szellemi szülei azok, akik a Leszületésben átadták őt a Földi szülőknek. Most vissza kérik, és a Lelket haza vezetik.
A visszatérés, a Felszületés sohasem egyedül történik. A Szellemi dimenziókban élők megjelennek amikor a visszatérés elkezdődik, és támogató jelenlétükben, megtartó szeretetükben történik minden pillanat, az utolsó lélegzetig.
Vannak szerencsés emberek, akiknek nem kell ezen az utolsó úton egyedül lenni, mert vannak földi kísérőik is. Könnyebb annak a Léleknek a Földi síkról kilépni, akinek kezét fogja valaki.
Jelen lenni, elfogadással, és szeretettel részt venni, utolsó kívánságot kielégíteni, búcsúhoz a szeretett személyeket odahívni, segíteni, támogatni a folyamatot, hogy amikor elérkezik az idő, akkor kegyelemben meg tudjon történni…
Halál és születés az élet körforgása, és amikor valaki meghal, a világ egy másik részén éppen megszületik valaki. A születőket üdvözölni kell, segíteni megérkezni. A haldoklóknak segíteni kell búcsúzni, elköszönni, és elmenni.
Talán ha mostantól nem haldoklásnak hívnánk, hanem Felszületésnek…könnyebb lenne. Ha hinni tudnánk benne, hogy a halál, az életünk természetes része. S ha meggyőződve állítanánk, hogy az odaát lévők, a felszületettek bennünk és általunk tovább élnek…
…nos, ha ez így lenne, nem lenne bennünk az óriási vesztség és fájdalom érzése, amikor a környezetünkben valaki éppen megérkezik oda, ahonnan elindult egyszer.
Ha érintett vagy, és szeretnél beszélgetni, ha segítségre van szükséged, keress, és megfogjuk a kezedet:
Végtelen szeretettel: Váradi Andrea
A Felszületés Misztériuma. 