Mindössze 58 éves voltál, és napokban Felszülettél a Fénybe…
Személyesen soha nem találkoztunk, nem ismertük egymást. Egyszer majdnem, de aztán mégsem… Gyógyíthatatlan betegséged volt, és nem tudtál egyebet tenni, mint méltósággal elviselni. Nem tudtál, nem akartál változtatni. A lányodat ismerem, tőle hallottam rólad, az életedről történet töredékeket. Amit megtudtam, abból látom, hogy a sorsodat mint egy nehéz zsákot cipelted át az életeden. Elszenvedted azt, amit adott az élet…aztán egyszer csak elfogyott az erő, az akarat, és te ott, akkor feladtad…Akik szerettek kértek, könyörögtek neked, hogy legyél erős, és küzdj, harcolj ha szükséges…de te már nem hallottad ezeket a szavakat…
48 órával a Felszületésed előtt a lányod segítséget kért tőlem…kért, hogy ha tudok, segítsek neked, hogy át tudj lépni, ne kelljen tovább szenvedned…
…kézen fogtam a Lelkedet, és vezettelek…téged, és a családodat egyszerre, együtt egy időben. Lépésről-lépésre mentünk együtt előre a te utadon, kísértünk téged. Az utolsó utad volt ez, és mi ott voltunk veled, neked könnyebb lehessen.
Gyertyát gyújtottak neked, hogy láthasd a Fényt, és amikor majd átlépsz, emlékezz, és követhesd. Mantrákat énekeltek, imákat mormoltak, oldásokat mondtak maguknak, egymásnak, és neked. És ami a legfontosabb hogy egyetlen pillanatra sem hagytak magadra, ott voltak melletted, fogták a kezedet, és szerettek. Meghívtam az odaát lévő szeretteidet, hogy jöjjenek érted, segítsenek neked. Élők és holtak, Angyalok, és Szellemi Lények, mindenki érted volt itt, neked segített.
Kimondták, hogy elengednek téged…hogy nem neheztelnek azért, mert itt hagyod őket. Mindenki egyenként elbúcsúzott tőled. Kértek, hogy menj, lépj tovább, de nem ment…éreztem, hogy hiányzik valami ahhoz, hogy átléphess…
Hiányzott a Szeretet…Az elengedés csak szeretettel tud megtörténni, anélkül lehetetlen.
Hiszem, hogy éppen olyan nehéz meghalni, mint megszületni…a világba belépni, és abból kilépni…segítség kell. Kell valaki, aki kíséri a belépő, és kilépő Lelket, hogy ne tévedjen el.
Volt egy pillanat, amikor behívtál engem, hogy segítsek…ott voltam veled, és most is itt vagyok, még mindig kísérlek. Kísérem a Lelkedet a Fény felé, hogy hazaérhessen. Elképzelem, ahogy előtted megyek a hazavezető úton, és lámpásokat gyújtok neked…
Itt is vagyok az életben, és ott is vagyok, ahol te jársz éppen…beszélek a lányoddal, megkérdezem, hogy vannak a többiek. Képzeld el, ma nálam járt Fanni, és tudod, hogy ez miért érdekes? Pénteken délelőtt eldöntöttem, hogy ha hétfőn még itt vagy, meglátogatlak, hogy személyesen is megismerjelek. Nem mondtam el a családodnak, senki nem tudta…
Ma hétfő van, és a lányod jött el hozzám…látod, neki, és nekem találkoznunk kellett…ugye milyen csodálatos a Sors az Élet?
Mi jól vagyunk, és te is jól vagy…egyszerűen csak Hazatértél, és mi elfogadjuk a döntésedet.
Mondd el az odaát lévőknek, hogy nehéz most a Földön az élet, ha tudnak segítsenek…
Mi pedig elmondjuk az itt lévőknek, hogy az átlépés Kegyelmi állapot, és mint ilyen, csak Szeretetben tud megtörténni…
Soha nem láttuk egymást, és enélkül is képesek voltunk eggyé válni a Végtelen Szeretet Terében…kézen fogtam a Lelkedet, és Hazakísérlek, mert a családod erre kért engem…
Végtelen szeretettel: Váradi Andrea
A Felszületés Misztériuma. 